Apa blogot hajt

Ha már a dédiéknek is van internete, és a Föld másik oldalán is laknak rokonok, használjunk ki minden lehetőséget a gyerekkel való dicsekvésre!

Címkék

"... az éjnek rémjáró szaka... "

2007.11.07. 10:44 - second

Címkék: éjszaka zsófi hiszti fog nem alvás

... nem a sírok ásítottak, hanem a gyerek sírt, mi meg reggel csak ásítoztunk...

Na tegnapról mára virradó éjjel kiakasztott a kiscsaj.

Eleinte úgy tűnt, hogy sima éjszaka lesz. Letettem, elaludt rendben. Tizenegy, fél tizenkettő tájban sírogatni kezdett. Átmentem simogattam, vigasztaltam, felvettem, ringattam. Letettem, úgy tűnt visszaalszik. Volt már ilyen, nem gond. Alig érek vissza a hálóba, megint sírogat. Vissza az elejére: Átmentem simogattam, vigasztaltam, felvettem, ringattam. Letettem, úgy tűnt visszaalszik. Kettő még belefér.

A harmadik kör után viszont már nem látszott sansz rá, hogy újra elaludjon. A sírás nem csillapodott, hanem ordítássá fajult. Semmi nem volt jó. Erre már anya is felébredt. Futottunk egy tiszteletkört a fognövési fajdalmak ellen való kencével, persze minden eredmény nélkül. Áll a gyerek a kiságyban, ordít, és szemmel láthatóan idegesíti, hogy vígasztalni próbálom. Anya kellett. Persze ő is csak arra, hogy vigye be a "nagy ágyra".

Az eső csatát engedtük a gyereknek megnyerni: "Egy kicsit ideveszem, hogy megnyugodjon." (Hiba, tudjuk, nem kell mondani!)

Jól van, elaludt. Gyerek is. Anya is. Csend, béke. Én még kicsit a gép előtt szöszmötöltem, aztán fél egy tájban csatlakoztam a szunyacsoporthoz.

Teljes nyugalom viszont nem volt, mert gyermeknek továbbra is gondja volt az alvással. A kisebb nyugtalanságok úgy három óra tájban értek újabb hisztivé. Sehogy és semmi nem volt jó. Most aztán komoly gondban voltunk, mert a kiságyból ilyenkor "előrelépés", ha magunk mellé vesszük, de ha mellettünk is hiszti van, onnan hová tegyük?

Mikor mindennemű próbálkozásunk kudarcba fulladt azt illetően, hogy megtudjuk, mit akar, mi a baja, akkor türelmem fogyatkoztán visszapakoltam a saját ágyába. Itt üvölts, drága lányom, ne a fülembe. Avval úgy is lett. Nem tudom meddig sírt még, mert azt hiszem én aludtam el előbb, de határozottan emlékszem, hogy arra "riadtam", csend van.

Nem az első eset, amikor a hosszas nyűglődés végén az "akkor bőgjél egyedül" megoldás maradt, de csak nem tanuljuk meg, hogy nem kell végigjátszani a teljes darabot...

A bejegyzés trackback címe:

https://second.blog.hu/api/trackback/id/tr93221131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása