Kiscsajra kedd délután rájött az éhhalál. Hiába kapott időben uzsira finom gyümölcsöt, az nem volt elég. Csak pár percre tűnt el a szobájában, hirtelen nagy csend támadt, majd csörgés-zörgés. Megyek, keresem a gyerekem, hát Fincit a nappaliban találom. Biztos arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha "nem adtok veszek magmnak", mivel a szekrényből előhalászta a kekszesdobozt, kivette belőle a paírzacskót, abból pedig a kekszeket és szorgalmasan rágcsálni kezdte. Ez az igazi önkiszolgálás... Először csak nevettem rajta, de aztán elvettem a kekszeket. Egyet hagytam neki, de ez nem volt elég. Szerinte jogos felháborodásának adott hangot és követelte volna többit. Mondtam neki, hogy nehogy még neki álljon feljebb. Így egy kis hiszti következett. Csak nem kereszteltük rossz névre a gyermeket? A Hiszti-Kriszti ilyenkor ideális lenne. :)
