Eddig apa nagy bánata volt, hogy Fincink nem ad puszit. Jönnek a barátok "bezzeg" gyerekei, akik már puszival fogadják hazatérő szüleiket, sőt fűnek-fának örömmel és önként osztogatják e nemes kincset. Bár próbáltunk nem szomorkodni emiatt, de hát gyarló emberek vagyunk...
De most megtört a jég! Hurrá, itt a nagy áttörés és anélkül, hogy bárki bármit erőltetett volna!
Múlt hét csütörtök délután, amikor Zsófit hazahoztam a bölcsiből, a levetkőzést követően rögtön elszaladt az egyik kedvenc babájáért (ez még az enyém volt sok éve), lefektette mellém az ágyra, majd föléhajolt és elkezdte szabályosan, cuppanosan puszilgatni. Ráadásul először a baba száját és csak kicsit később a pofiját. Csodálkoztam. Látta, hogy mosolygok rajta és a tetszés eme megnyilvánulása újabb puszikat eredményezett. Persze ilyenkor nincs kéznél fényképezőgép vagy videokamera... Próbáltam rögtön profitálni a dologból, hátha én is kapok puszit, de nem jött össze. Persze apa hazatérte után azonnal elújságoltam neki a hírt és próbáltam bemutatni az új "mutatványt", de sikertelenül. A gyerek úgy nézett rám, mint aki nem tudja miről van szó.
De ezt követően Zsófi, amikor vagy az apja vagy én a karjunkban tartottuk és ott volt a másik szülő, megragadta egyikünk fülét, haját vagy amit ért és egymáshoz húzott-nyomott minket, szinte mondván "puszilkozzatok". És persze nagyon elégedett volt, mikor látta hogy megértjük és megcsókoljuk vagy megpusziljuk egymást. Sőt, volt amikor ő is "beállt" harmadikként és közénkpuszilt vagy a száink közé dugta a fejét, így pofijára 1-1 puszit szerezve!
Bevallom kíváncsivá tett, hogy ezt vajon a bölcsiben látta, tanulta...?!? Mit csinálnak ott napközben??? De amikor másnap rákérdeztem a bölcsis néniknél, akkor ők mindent tagadtak, semmit sem tutak a puszilkodásról vagy puszi-tanulásról.
Azóta eltelt pár nap és úgy tűnik beérett a dolog, mert Zsófi magától ad puszit a babáinak, sőt kérésre nekünk vagy a nagyszülőknek is. Persze még nem száz százalékos a dolog, de igen ígéretes! :)
Ma reggel pédául, amikor bevittem a bölcsibe, búcsúzóul rendes, cuppanós puszit kaptam tőle, ami rögtön bearanyozta anya napját (és blogírásra is késztetett)!
