"Érdekes módon" arról sosem készül kép, hogy a gyerek hisztis, nyűgös vagy kába a láztól. És szerintem ennek csak egyik oka, hogy ilyenkor a legkisebb gondunk is nagyobb annál, hogy a gépért kapkodjunk. Például hiszti alatt rengeteg idő van elővenni, bekapcsolni, komponálni. Ha valami aranyosat csinál, amiről az jut eszedbe, hogy ezt le kell fényképezni, mire exponálásra készen kezedben a gép, a legaranyosabb pillanatok már elmúltak, és készülnek olyan képek, amin aranyos, persze, de "minek van erről öt kép?" ...
Félek, lesz még alkalom hisztit fotózni... :) Akkor majd részletesebben átvesszük a hisztileckét.
Persze kedves pillanatok is adódnak. A fürdés például megbízható örömforrás:
A teljes elmúlt hét a betegség jegyében telt. Zsófi kezdte, aztán pár napra magával rántotta az anyját is. Hál' isten komolyabb gond nélkül túl vagyunk rajta.
A nyűgösség viszont velünk maradt, mert a fogzásban is
lemaradt megfontoltan haladó gyermekem most újra felvette a fonalat. Hónapok óta a négy metszőfogával vigyorgott bele a világba. A szakirodalom szerint további metszőknek kellene jönniük, de borul a papírforma: felső örlők jönnek.
Ez most megmutatta, hogy otthon a gyerek a főnök: "Ha főnök sír, mindenki sír!" :)
Amikor viszont nem bántja a foga, akkor jól eszik. A fűszerezéssel kapcsolatban - úgy tűnik - visszavehetünk az aggódásból. Tegnap úgy nyomta a kölyök a csípős (na nem nagyon) paprikás kolbászt, hogy öröm volt nézni:
